Viszkozitási osztályok lelkes kezdőknek és középhaladóknak

Viszkozitási osztályok – e két szó hallatán nekem először is az egyetemi műszaki kémia laborgyakorlatok jutnak eszembe, amikor az alagsori laborok egyikében megpróbáltunk kinematikai és dinamikai viszkozitást mérni egy mufurc, öreg professzor vezetésével. Mondanám, hogy remekül ment, de igazából az első alkalomról a fele társaságot kipenderítette. Tulajdonképpen csoda, hogy mégis úgy döntöttem, hogy belevágok egy ilyen műszaki blog szerkesztésébe.

De valahol mégis azt éreztem, hogy olyan kevés a kapcsolódási pont a nők és a műszaki területek között, pedig egyáltalán nem olyan ördögtől való dolgokról van szó. Egyszerűen csak sokkal egyszerűbb mégis a sztereotípiákba kapaszkodni ahelyett, hogy nyitottabbak lennénk a világ felé. Én viszont igyekszem olyan oldalról megközelíteni ezeket a kérdéseket, hogy egy kicsit közelebb hozzam a világot és persze a nőket azokhoz a műszaki területekhez, amiknek az ismerete a hétköznapokban meglehetősen hasznos lehet.

Valahogy így kanyarodnék vissza a viszkozitási osztályokhoz, amiket szintén hasznos dolog ismerni. De kezdjük is az elején. Tudjátok, hogy egészen pontosan mit is nevezünk viszkozitásnak? Ha az olajwebshop.hu felületére tévedtek, akkor máris megtudhatjátok! Ez egy olyan jellemzője az anyagoknak – kiváltképp gondolok itt most a kenőanyagokra, de minden más anyagra is megadható az értéke -, amely azt mutatja meg, hogy az anyagon belüli részecskék mennyire súrlódnak egymáshoz, egymáshoz képest. Szóval ha egészen egyszerűen és képletesen akarom leírni, hogy miről van szó, akkor csak annyit mondanék, hogy a viszkozitás értéke megmutatja, hogy mennyire folyós egy anyag.

Éppen ezért a köznyelvben is ennek megfelelő kifejezéseket használnak a különböző viszkozitású anyagok jellemzésére. A nagy viszkozitással rendelkező anyagok a sűrűn folyós jelzővel rendelkeznek, míg a kisebb viszkozitású anyagokat többnyire hígan folyósnak mondják, vagy csak egyszerűen hígnak. Azonban nem árt azt is szem előtt tartani, hogy ez nem összekeverendő magával a sűrűséggel, hiszen az egy teljesen más fogalom, ez csak szimplán a magyar nyelv szépsége.

Viszkozitási osztályok tekintetében nagyon fontos még azt is tisztázni, hogy a hőmérséklet nagyon-nagy mértékben képes befolyásolni azt, hogy milyen is lesz valójában a viszkozitás. Nem véletlen az sem, hogy ezeket az értékeket általában a hőmérséklet függvényében szokták megadni, mert jelentős mértékben megváltoztathatja a konkrét viszkozitás értékeket.

Természetesen, hogyha a mai, modern világban nézzük a motorolajokat, akkor az már nem túl nagy elvárás, hogy a hidegindítást követően se legyen annyira viszkózus (sűrűn folyós) az olajunk, hogy ne legyen tökéletesen megoldott a kenés. Az, hogy ez mennyire lehetséges, attól függ, illetve azzal állítható be, hogy milyen alapolajat és milyen adalékokat használnak fel egy-egy motorolaj elkészítése során.

Itt térnék ki egy másik fontos dologra a viszkozitási osztályok szempontjából. Mégpedig a motorolajok összetételére. Ez ugyanis egy olyan tényező, ami megint alapjaiban határozza meg azt, hogy milyen is lesz a kenőanyag viszkozitása adott körülmények között. Ennek az igazán meghatározó pontja az annyi, hogy milyen alapolajból és milyen adalékokból készítik el a kenőanyagot. A milyen alatt pedig leginkább azt értem, hogy milyen arányban elegyítik (nagyjából 2/3 – 1/3-ad szokott lenni, de ez csak egy erős közelítés), és hogy mekkora az alapolajban a szintetikus rész. Lehet teljesen természetes, vagyis ásványi, lehet rész-szintetikus és teljesen szintetikus is. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya, természetesen ami mű, annak sokkal pontosabban beállíthatók a tulajdonságai, ezért általában a mai modern járműveknél ilyen anyagokat szoktak kenésre alkalmazni. Az adalékanyagok pedig márkához, típushoz, felhasználási körülményekhez egyaránt alakíthatók.

De ha már szeretnétek igazi konkrétumokat is hallani a viszkozitási osztályokról, akkor elárulhatom – persze én is csak az olajwebshop.hu-ról tudom -, hogy milyen osztályozási szisztémák léteznek. A legelterjedtebb az Amerikai Autóipari Mérnökök Szövetségének, vagyis a Society of Automotive Engineers-nek a rendszere, amit kimondottan motorolajokra és hajtóműolajokra szabtak. Ebben a viszkozitás alapú kategorizálási rendszerben érdemes lehet kicsit elmélyedni, mert igazán hasznos lehet a megfelelő motorolaj kiválasztásánál. Tudtátok például azt, hogy léteznek nyári és téli viszkozitási osztályok, méghozzá a SAE J 300 alapján? Hát, most már tudjátok.

De hogyan is jelölik a viszkozitási osztályokat a gyakorlatban? Valahogy így: xxW-yy. Ha dekódolni szeretnénk ezt a szép jelölést, akkor a következőket lehet elmondani. Az xx a karaktersor legelején azt hívatott jelölni, hogy milyen is a hidegben az olaj viszkozitása, ezt szaknyelven úgy mondják, hogy az alacsony hőmérsékleti, téli viszkozitást jelöli. Erre utal a két karakter mögött található W is, ami a winter-t, mint telet jelenti ékes angol nyelven. Ebből már egyáltalán nem nehéz kitalálni, hogy a mögötte lévő két karakter, yy pedig az üzemi, vagy magasabb, akár nyárinak is mondható hőmérsékleten való viszkozitást adja meg.

Ha egy kicsit tovább szeretnénk boncolni ezt az érdekes kérdést, akkor még azt is el lehet mondani -ahogyan azt én is elolvashattam az olajwebshop.hu-n -, hogy az elsőként emlegetett xx karakterek azt is megmutatják, hogy mi az a minimális hőmérséklet, aminél még kellően viszkózus marad a kenőanyag ahhoz, hogy szivattyúzható legyen. Ez azért rendkívül fontos, mert a nagy hidegben is muszáj eljutnia az olajnak a motor és a hajtómű minden pontjára, különben kenés nélkül igen nagy galibák, igen nagy hiányosságok adódhatnak – mondjuk kopás formájában.

Ha pedig a második két karaktert vizsgáljuk tovább egy kicsit, amire ugye azt mondtuk korábban, hogy az üzemi hőmérsékleten mért viszkozitást adja meg, akkor ezt annyival lehetne kiegészíteni, hogy ez az érték egészen pontosan azt mutatja meg, hogy 100°C-on milyen kinematikai viszkozitása és 150°C-on milyen dinamikai viszkozitása van az anyagnak. Mindehhez hozzá kell tenni azt is, hogy nagy terhelés mellett, egészen pontosan hő és nyírás, röviden HTHS mellett. Ebben az esetben a 150°C az a hőmérséklet, amit a kenőanyagnak bizony folyamatosan ki kell bírni. Ezt a hétköznapokban sokan tévesen használják, és úgy mondják, hogy ez a környezeti hőmérséklet, pedig ez nem igaz.

A kenőanyagoknak van egy természetes fogyása, ami abszolút egészséges dolog, erre pedig nagy hatással van az imént emlegetett üzemi hőmérsékleti viszkozitás. Ezáltal pedig nagy befolyása van arra is, hogy mennyire sikerül gazdaságosan működtetni a motort és mennyire működik jól a jármű az üzemanyaggal. Minél alacsonyabb az üzemi hőmérsékleten vett viszkozitás értéke, annál kevésbé kell a motor alkatrészeinek megküzdeni az ellenállással, tehát annál gazdaságosabban lehet használni a hajtóművet. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ez így jelentősebb folyamatos pótlást igényel a kenőanyag oldaláról is.

Ha tovább is szeretnétek érdekességeket olvasni a viszkozitási osztályok témakörében, vagy bármilyen más autós témában, akkor nézzetek körül az olajwebshop.hu weboldalon, mert biztosan találtok még ilyen és ehhez hasonló érdekes és hasznos tartalmakat.