A garázsban áll egy 1968-as Wartburg 353-as, ami tíz éve érkezett hozzám úgy, hogy a motor megvolt, minden más hiányzott. Az első két évben szinte semmit nem haladtam vele, mert az időm nagy részét nem csavarozással töltöttem, hanem kereséssel. Egy ajtókilincs, egy hátsó lámpabúra, egy komplett szélvédőgumi. Aki csinált már ilyet, tudja, hogy ez egy külön műfaj, és a türelem legalább annyira kell hozzá, mint a szerszám.
Közben megtanultam valamit, amit azóta mindenre alkalmazok. Egy autó értékét nem az adja, hogy mennyire szép, hanem az, hogy tíz év múlva is meg tudod-e javítani. Két azonos állapotú kocsi közül mindig az a jobb vétel, amelyikhez van alkatrészháttér. Rengeteg szép darab áll ma is garázsokban azért, mert egyetlen apró, pótolhatatlan dolog hiányzik belőlük, és emiatt nem indul el. Ez a felismerés a bontóudvarokban ért, sárosan, egy márciusi hétvégén, és többet ért, mint bármelyik szakkönyv, amit addig elolvastam.
Tavaly ősszel aztán ugyanez a gondolat mentett meg egy egészen más vásárlásnál.
A szivattyubolt.hu oldalára egy szerelő ismerősöm „küldött el” tavaly ősszel, amikor a vidéki házunkban leállt a régi vízellátó, és tudtam, hogy nem toldozgatni fogom, hanem cserélni. Az első kérdésem az volt, hogy melyik a legjobb házi vízmű, mert azt hittem, erre van egy egyszerű, márkanévvel megválaszolható válasz. Az ismerősöm, aki a veterán autóim javításánál is segít, kinevetett, és azt mondta, ugyanazt a hibát követem el, mint amit a kocsiknál sosem tennék meg.
Az oldalon egy hosszú, kérdésekre bontott leírás van a házi vízművekről. Ott jött szembe az a mondat, amitől megállt bennem az ütő: a nagyáruházakba beszállított olcsó szivattyúk javításával szinte senki nem foglalkozik, mert vagy nincs hozzájuk alkatrész, vagy olyan áron van, hogy már nem éri meg a mutatvány. Ez szó szerint az én bontóudvaros tapasztalatom, csak vízre lefordítva.
A leírás nem is márkát nevez meg győztesnek, és arra a kérdésre, hogy melyik a legjobb házi vízmű, nem ad egyszavas választ. Ehelyett szempontokat sorol, amiket a vevőnek magának kell a saját helyzetére alkalmaznia. Az első az alkatrészellátás. A náluk legnépszerűbb Pedrollo és Leo típusokat szinte az egész országban javítják, és korrekt áron kapni hozzájuk alkatrészt, míg a Grundfos és a Wilo típusoknál ez már borsosabb tétel. A második a szerelhetőség. Sok készülék tele van felesleges műanyag burkolattal, a nyomáskapcsoló pedig el van dugva, tehát bármilyen apróságért mindent szét kell szedni. Példaként épp egy nagy márka, a Grundfos Hydrojet JP 6 szerepel jó megoldásként, ahol tartálycseréhez két csavar és egy hollandi megbontása elég, és a kínálatukból a Pedrollo Hydrofresh készülékeket említik hasonlóan könnyen szerelhetőnek.
Aztán jött a technikai rész, amit a szerelő ismerősöm külön kiemelt. A leggyakrabban választott gépek 50-80 liter/perc teljesítményűek, és a 100-150 liter/perces készülékek a legtöbb háztartásnak feleslegesen nagyok. A doboz oldalán szereplő adat viszont szívás nélküli mérésből származik, vagyis a kút mélysége minden számot átír: nálunk nyolc méter körül áll a vízszint, és ilyenkor a névleges mennyiségnek nagyjából a negyven százaléka jön fel. Ugyanez a veszteség a nyomáson is meglátszik, ezért javasolnak 40-60 méteres emelőmagasságot, ami 4-6 barnak felel meg. A szerelő szerint pont ezen szokott elcsúszni a vásárlás: mindenki a teljesítményt nézi, közben a kút szabja meg a valódi határt.
Így a kérdés, hogy melyik a legjobb házi vízmű, nálam átalakult. Nem azt kerestem, melyik a legerősebb, hanem azt, amelyik a mi kutunkhoz illik, és amelyiket öt év múlva is meg tudja bontani egy szerelő a faluban. A bekötést rá is bíztam, ehhez én nem nyúltam hozzá, inkább mindent a profikra bízok…
A Wartburg azóta is a garázsban áll, most a fékrendszer van soron, és a hétvégéimet továbbra is bontóudvarokon töltöm. A vízmű pedig megy, és nem gondolok rá. Ha valaki a klubban rákérdez, elküldöm a szivattyubolt.hu leírását, mert egy veterános ember pontosan érteni fogja, miről szól. Pontosan ez a két állapot az, amiért érdemes az alkatrész felől nézni a dolgokat: az egyiknél élvezem, hogy szerelhetem, a másiknál élvezem, hogy nem kell.